Illik valamit tudnunk arról a korról, amelyben Jézus élt. Jézus földi élete a Római Birodalom aranykorára esik, a legnagyobb császár, Augustus uralkodásának idejére. Azért nevezték ezt aranykornak, mert az egész hatalmas Római Birodalomban éppen sehol nem háborúztak. Ezt hívták Pax Romanának, azaz Róma békéjének.
A Római Birodalom körülbelül harminc állam szövetségéből állt; vagyis hadjárataik során ennyi államot igáztak le a rómaiak, s ezt mind a Birodalomhoz csatolták.
Augustus uralkodása alatt hallatlan tekintélyűvé és hatalmassá terebélyesedett a Római Birodalom: a Hebrontól a Loire-ig, a Temzétől a Rajnáig, a Dunántúltól a Nílusig és az Eufráteszig terjedt a határa. Tehát egész Európa, Anglia, Délkelet-Európa, Afrika felső pereme, Görögország, Törökország, egész Kis-Ázsia az Eufráteszig egyetlen birodalommá állt össze. És rend volt. Hátborzongató rend. Abban a pillanatban, amint egy egészen apró zendülés felütötte a fejét, megindultak a római légiók, és kegyetlenül eltiportak minden megmozdulást.
Ám ebben a rendben mindenki oda mehetett, ahová akart, szabadon kereskedhetett: a művészetek fejlődtek, az emberek gazdagodtak. Gondoljuk el, ekkora birodalomban áradt ide és oda, innen és onnan a selyemtől kezdve az elefántcsontig, a déligyümölcsöktől az északi borostyánkőig minden áru, és utak alakultak ki, hogy ezeket szállíthassák.
Ez a nagy gazdagság természetesen dekadenciával, hanyatlással is járt. Ezért ezt a kort a soha nem látott békés idő és a soha nem látott rothadás egyszerre jellemezte. Ilyen mélyponton, ilyen züllésben még soha nem élt sem a főváros, Róma, sem pedig a többi gazdag kereskedőközpont. Például a híres római matrónák valami egészen más foglalkozást űztek már, holott addig pont az ellenkezőjéről, a tisztaságukról és becsületükről voltak híresek. Az emberkereskedelem úgy folyt, akkora méretekben és akkora közömbösséggel, mint bármely más árucikk kereskedelme. Gazdag volt a birodalom, de rohamosan rothadt, mert mindene volt, csak Istene nem.
Meghaltak az istenek. És ahol meghaltak az istenek, vagy ahol meghalasztják az Istent, ott sok apróbb, kis isten kezd élni. A római piacokon, agórákon Zeusz és a többi istenek szobrainak karjaira a kofák szatyrokat aggattak, vagy éppen pelenkákat száradni. Ma már mindenki tudja, hogy az augurok, a madárbélből jósoló papok sem hittek abban, amit mondtak. Éltek, ahogy lehetett. Apró, kicsi istenek és mozgalmaik kezdték elárasztani a birodalmat.
Ugyan ki törődött azzal, hogy a birodalom egyik legkisebb tartományának egyik legkisebb kis falujában él egy fiatal ács, aki olyasvalamit fog Istenről mondani, amit előtte még senki soha?…
Gyökössy Endre: Zarándokúton Jézussal