Enzsöl Ellák / Szeretlek, mint medrét a folyó

Leírás

Gyönyörű, mély érzés a szerelem, főleg, ha igaz szeretet nemesíti át minden mozdulását. Hogyan őrizzük meg a tünékeny csodát? Miként bontakoztassuk ki az igaz értékeket magunkban és a „Fontos Másikban”? Ebben segít a legendás lelkipászor, Istenben boldogult Enzsöl Ellák atya műve.

Részlet a könyből:

A szenvedő szeretet

A szenvedés életünk legérzékenyebb mérlege. Megmutatja, hogy mennyit érünk, hol tartunk, mit jelent a hitünk, s azonnal jelzi azt is, hogy mennyire szeretünk.
Amikor az esküvőn a feszületre tett kézzel azt ígéri egymásnak a fiú és a leány, hogy „semmiféle bajban el nem hagyjuk egymást”, azt fogadják meg:
„Akkor is Veled leszek, ha majd nem lesz könnyű”. Vállalják: „Sorsod mostantól az én sorsom, aki pofon üt Téged, az engem üt meg, betegséged az én bajom, bármi történik Veled, az megduplázva az enyém.”
A könnyű műfaj hívei fényes ruhába öltöztetik a szerelmet, s úgy dalolnak róla, mintha örökké jegyben járna a boldogsággal. Pedig soha senkit sem szeretett igazán az az ember, aki még nem szenvedett a szerelmese miatt. Nincs olyan kapcsolat, amelyből hiányozna a szenvedés, s bármily megdöbbentően hangzik;
Akinek mindegy az, hogy mi történik a másikkal, az még nem szeret. Ha szeret – tehát nem mindegy neki a másik sorsa –, akkor kitakarta a szívét egy sereg kínnak, amikor beengedte magába mindazt a bajt, ami a Társát érheti.
Aki a szenvedésről nem mer beszélni, az a szeretetről sem szólhat. Aki őszintén beszél a szeretetről, az ismeri a vele járó kereszteket is.
Hogy kereszt nélkül nincs boldogság, azt legjobban az egymást szeretőknek kell érezniük. Minden boldog szeretet a boldogtalanság kockázatával jár, mert csak az az ember tehet bennünket boldoggá, aki miatt – ha bajban van – boldogtalanok leszünk.
A másik emberért szenvedni képes szeretet már Jézus szeretetével rokon, hiszen azt csinálja, amit Jézus tett az Ő jegyeséért, az Egyházért.
A szenvedő szeretetnek sokféle állomása van, s jó, ha ismerjük a leggyakoribb megállókat, nehogy váratlanul érjen bennünket a találkozás.

Szenvedni: Miatta

„Uram, akit szeretsz, beteg” – üzeni Jézusnak a testvéréért aggódó Mária és Márta. Ebben az aggódásban, valamint Jézus magatartásában egyszerre tapintható a szeretetnek ez a szépséges gyötrelme: szenvedni a másik teremtmény miatt. Három szenvedő ember találkozása ez a jelenet, mindhárman egyazon okból szomorúak: Lázár kínja az ő keresztjük is.
Egy idegen ember szenvedése láttán is megremeg a szív, mennyivel inkább szívet tépő a hozzánk közel állók szenvedése!
– Miért vagy szomorú? Mi bajod van? – kérdik munkatársaid, s te egy ideig makacsul hallgatsz, aztán elkap a régóta fojtogató sírás: beteg a párod. Mostanában rosszul néz ki. Nem akar orvoshoz menni. Magad is félsz attól, mit mondhat az orvos, pedig jól tudod, a halogatás csak növelheti a bajt.
Aki szeret, az megtanul szenvedni. Ha addig nem ismerte a keresztet, a szeretet majd a vállára rakja.
Aki a bajban magadra hagy, az sohasem szeretett téged igazán.

Szenvedni: Vele

A szenvedő: érzékeny ember. Megérzi, hogy nem csak ápolónő vagy mellette, aki tisztességgel teljesíti a kötelességét, hanem „belülről” fogadtad őt el, szenvedésével együtt vállalod őt. Tehát: egyek vagytok a bajban, és ettől az egységtől máris vesztett súlyából az a baj. Az igazi szeretet elképzelhetetlen együtt szenvedés nélkül.
Hányszor hallottam a kiábrándult szöveget: „Borzasztóan unom már, de azért becsülettel teszem a dolgom. Mit csináljak?” A test és az idegek valóban belefáradhatnak a „nonstop” törődésbe, és sokszor többet szenved a beteg mellett szorgoskodó a betegnél, főleg ha gorombaság a „fizetsége”. De hősies példák igazolják, mire képes a másik szenvedését teljes egészében magára vevő szeretet: megkönnyíti mások terhét, miközben rajta súlyosabb van.