Leírás
[responsivevoice_button voice=”Hungarian Female” buttontext=”Felolvasás” buttonposition=”before”]
Egyedül vagy? Régóta vágyakozol valakire, aki megért – néha szavak nélkül is, sőt úgy ért meg a legjobban;valakire aki szeret olyannak, amilyen vagy, még ha lekvárral eszed is a foghagymás lángost, és zuhanyzás közben hamisan harsogsz? valakire, akit úgy tudsz szeretni, ahogy szeretni csak lehetséges? Valakire, aki nem fehér lovon vagy üvegcipellőben érkezik, hanem csak úgy mezítlábasan; őszintén kinyújtja feléd a kezét és te minden félelem nélkül viszonzod a bizalmát?
Egyedül vagy, és ez a valaki csak nem akar megérkezni? Egyedül vagy, és elkeseredsz, ha jön a karácsony, mert szívszorító érzés boldog, teljes(nek látszó) családokba, boldog(nak hitt) szerelmespárokba vagy nosztalgikusan egymásba kapaszkodó (talán amúgy épp marakodó) öregekbe botlanod úton-útfélen?
Egyedül vagy, és úgy érzed: ez igazságtalanság? Mégis, hogy lehet az, hogy csak és kizárólag rólad feledkezett el a Mindenható? Nem arról volt szó, hogy „kérjetek és kaptok”? Te pedig hiába kérsz, könyörögsz, kuncsorogsz, imádkozol, teszel meg minden tőled telhető(nek tartott) szuperprodukciót: mintha a kérésed elkallódott volna.
Egyedül vagy, és nem ezt érdemled. És miért pont te?! Miért pont én? Ez abszolút nem igazságos! Mindenki boldog kapcsolatban él, csak te vagy szingli, magányos, egyedülálló, netán özvegy, elvált vagy szánalmas agglegény, szomorú öreglány?
* Ha eleged van az olcsó vigaszokból és sajnálkozó öszszepillantásokból…
* Ha eleged van a saját panaszkodásodból és a rosszkedvű szombat reggeleidből…
* Ha eleged van abból, hogy az Igazid elkallódott, felszívódott, átejtett vagy köddé, porrá, hamuvá vált…
* Ha eleged van életed súlyából, amit eddig hősiesen cipeltél egyedül…
* Ha eleged van abból, hogy úgy érzed, felesleges vicc vagy a Teremtés művében…
* Ha eleged van abból, hogy selejtes, elfuserált, szerethetetlen alaknak érzed magad, aki nem kell senkinek, vagy akinek mégis, annak inkább bár ne kellene…
Jó hírem van! Nem vagy egyedül. A Legfőbb Edző felvételt hirdet a csapatába.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, de kell egy csapat. És ez az edzés nem akármire készít fel… Eleged van a nyűglődésből? Akkor rád vár a SZINGLIGA. Van kedved csatlakozni?
Szinglinek lenni kínos ügy. Már maga a szó is rosszízű. Akkor használjuk inkább azt, hogy „magányos”?
Míg a szinglikről az ezredforduló emancipált bulimacskái jutnak eszünkbe, addig a magányosok klubját a végső elkeseredettség törzstanyájaként aposztrofáljuk magunkban.
Maradjunk az egyedülállónál? De sajnos nemcsak egyedül áll, hanem egyedül ül, egyedül fekszik, egyedül mosogat… És nem, nem különlegesen jó érzés egyedül megharcolni az élet bozótharcait.
Akkor most minek is nevezzelek? Hajadon vagy? Netán nőtlen? Csodás. Csakhogy ez családi álla pot, akárcsak az elvált vagy az özvegy. Nem minden hajadon, nem minden nőtlen, nem minden elvált vagy özvegy érzi magát menthetetlenül magányosnak. Amiről szó lesz, az nem családi állapot, hanem lelkiállapot.
Te minek nevezed magad? Milyen lelkiállapotban vagy? Mert ugye vannak bajok. Sőt, csak bajok vannak néha, és cefetül érzed magad. Mintha örök vesztes lennél, aki szeretné a fejére húzni a takarót, és átaludni az életét. Hiszen kit érdekel, mit csinál egy „lúzer”?
Nos, az a helyzet, hogy van Valaki, aki nem vesztesként tekint rád. Aki szerint nem csődtömeg vagy, hanem bajnok. Van, aki pont téged keres a csapatába. Mert kell egy csapat. Ez nem vitás.
Persze ez így egyelőre csak olyan, mint minden alamizsnának tűnő, noha jószándékú vigasztalás, amiből már nagyon eleged van. Vagy még nem jön ki a könyöködön a sok „Csak várd ki türelemmel, eljön majd az Igazi”, és „Mindenkinek van neki rendelt társa, csak nyitott szemmel kell járni”, vagy „Ha majd nem akarod, akkor találkozol vele”, és az örök sláger „Minden okkal történik”? Általában azok mondják ezeket a suta közhelyeket, akik nem járnak a te cipődben. Minden vigasztalás hamisan cseng a rabnak, amit a szabadoktól hall. Márpedig reménytelennek tűnő magányosságban, társtalanságban élni éppen olyan, mintha rabigába hajtották volna a lelkünket, az álmainkat, a szeretetre született szívünket.
Szinglinek lenni: iga. Iga, amit egyedül húzol. Ezért kell egy csapat. Egy liga, ahol a bajokból bajnok születhet.
Egy olyan csapat, ahol az edző nem a kispadról dirigál, hanem melléd áll, és segít húzni az igát, hogy igaz legyen a mondás: „Az én igám édes, az én terhem könnyű”. Mert az Edzőnk hiteles. Nem mond olcsó vigasztalásokat, nem dobálózik közhelyekkel. Mindent, amin mi végigmegyünk, végigélt ő is. Magányunk, társtalanságunk, kilátástalanságunk, szingliségünk minden nyomora ismerős neki. Ezért hív magához, ezért vár a csapatába. Mert az egyetlen hiteles segítség Ő lehet. Ő, az Örök Edző, aki mberré lett, hogy minden kétségünket és nyomorunkat valóságosan megélje. Érted. Értem. A legelhagyatottabbakért, az örök vesztesekért. Azokért, akik elkallódnak, mint az az egyetlen bárányka a nyájból.2 Így lesz az igából liga: hogy nem vagy egyedül, van Edződ, Mestered, aki megtanít arra, miként harcold meg a jó harcot, hogyan fusd meg a pályát…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.